Results for provability translation from English to Hungarian

the issue of the admissibility of passing on overcharges cannot be given a single all-embracing answer, since inadequate knowledge of the distribution chain means that the parties in the case will be able to provide proof of passing on of damage only with difficulty. the rapporteur agrees that invoking this defence is admissible, but rejects the rule of rebuttable presumption proposed by the commission, whereby the harm is to have been passed on in its entirety to the indirect purchaser. lightening of the burden of proof can only be provided for in exceptional circumstances, which the commission has not so far been able to demonstrate. on the contrary, there is no scientific evidence to suggest that the harm is as a general rule passed on to the indirect purchaser. furthermore, if passing on of overcharges turns out to be unprovable, there is a risk that the defendant will be held liable on a number of counts, since he will be obliged to pay damages to the indirect purchaser on the basis of the presumption rule and to the direct purchaser in the absence of provability of passing on of overcharges. however, double (at the least) damages are a sanction that only the public authorities can impose. the principle must therefore be maintained that the claimant must fulfil the conditions for justifying the claim. this approach is in line with the court of justice case-law according to which everyone must have the right to compensation for damages. the words ‘in principle’ ensure that the national courts retain the option in individual cases of acting on the assumption that charges really are passed on (for example in the case of ‘cost-plus’ contracts). in addition, as the commission states in the working document under the heading of ‘remoteness’ (paragraph 205), the courts must maintain the possibility of fine-tuning the award of compensation in individual cases on the basis of the established rules of national criminal law.
a káráthárítás megengedhetőségének kérdésére nem alkalmazható általános érvényű képlet, mivel az értékesítési lánccal kapcsolatos hiányos ismeretek alapján az eljárás felei nehezen tudnának bizonyítékot szolgáltatni a kár továbbadására. az előadó ugyan kiáll a kifogás megengedhetősége mellett, elutasítja azonban a bizottság által javasolt ellentmondásos, vélelmen alapuló szabályt, miszerint a kárt teljes mértékben a közvetett vevőre kell továbbhárítani. bizonyítási könnyítéseket csak kivételes esetekben szabad előírni, amelyeknek előfeltételeit a bizottság azonban nem tudta alátámasztani. jobban mondva nincsenek arra vonatkozó tudományos bizonyítékok, miszerint a kárt általában a közvetett vevőre hárítják tovább. emellett a továbbhárítás bizonyíthatóságának hiányában annak veszélye fenyeget, hogy az alperest többszörösen perlik, mivel az alperes a közvetett vevőre vonatkozó vélelem alapján és a kártérítés közvetlen vevőre történő áthárítása bizonyíthatóságának hiányában kártérítést köteles fizetni. egy legalább kétszeres kártérítés azonban egy olyan szankció, amelyet csak az állam érvényesíthet. ezért tiszteletben kell tartani azt az alapelvet, hogy az igénylőnek elő kell adnia az igényt megalapozó feltételeket. ezt a megoldást támogatja a bíróság joggyakorlata, miszerint mindenkinek jár a kártérítési igény. az „alapvető” megfogalmazás révén biztosított, hogy a nemzeti bíróságok számára maradnak mozgásterek arra, hogy egyes esetekben egy tényleges áthárításból induljanak ki (az ún. cost-plus szerződéseknél). emellett a bíróságok számára továbbra is megengedettnek kell lennie, hogy, ahogy azt a bizottság a munkadokumentumban a „remoteness” címszó alatt előadja (205. pont), a nemzeti büntetőjog kiforrott szabályai alapján egyes kártételeket megfelelően alátámasztani.