Usted buscó: stvorio (Serbio - Húngaro)

gospod je stvorio sve sam za se, i bezbožnika za zli dan.
mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.

stvorio velika videla; jer je doveka milost njegova;
a ki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az õ kegyelme.

duh božji stvorio me je, i dah svemoguæega dao mi je život.
az istennek lelke teremtett engem, és a mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

a gle, slon, kog sam stvorio s tobom, jede travu kao vo;
nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fûvel él, mint az ökör!

koji je stvorio nebesa premudro; jer je doveka milost njegova;
a ki teremtette az egeket bölcseséggel; mert örökkévaló az õ kegyelme.

njegovo je more i on ga je stvorio, i suhotu ruke su njegove naèinile.
a kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.

jer svaki dom treba neko da naèini; a ko je sve stvorio ono je bog.
mert minden háznak van építõje, a ki pedig mindent elkészített, az isten az.

opomeni se kakav je vek moj, kako si ni na šta stvorio sve sinove adamove?
ddig rejtegeted még magad, oh uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?

koji je stvorio nebo i zemlju, more i sve što je u njima; koji drži veru uvek,
a ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. a ki megtartja a hûségét örökké;

kako je mnogo dela tvojih, gospode! sve si premudro stvorio; puna je zemlja blaga tvog.
mily számtalanok a te mûveid, uram! mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

koji je mene stvorio u utrobi, nije li stvorio i njega? nije li nas on isti sazdao u materici?
nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

ja sam naèinio zemlju i èoveka na njoj stvorio, ja sam razapeo nebesa svojim rukama, i svoj vojsci njihovoj dao zapovest.
Én alkotám a földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregöket én állatám elõ.

jer æu do sedam dana pustiti dažd na zemlju za èetrdeset dana i èetrdeset noæi, i istrebiæu sa zemlje svako telo živo, koje sam stvorio.
mert hét nap múlva esõt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színérõl minden állatot, melyet teremtettem.

tako li vraæate gospodu, narode ludi i bezumni? nije li on otac tvoj koji te je zadobio? on te je naèinio i stvorio.
Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! nem atyád-é õ, a ki teremtett? Õ alkotott és erõsített meg.

i do starosti vaše ja æu biti isti, i ja æu vas nositi do sedog veka; ja sam stvorio i ja æu nositi, ja æu vas nositi i izbaviæu.
vénségtekig én vagyok az, és megõszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom.

i da æe te podignuti nad sve narode, koje je stvorio hvalom, imenom i slavom, da budeš narod svet gospodu bogu svom, kao što ti je govorio.
hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsõségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te istenednek, a mint megmondta vala.

jer eto onog koji je sazidao gore i koji je stvorio vetar i javlja èoveku šta misli, èini od zore tamu, i hodi po visinama zemaljskim; ime mu je gospod bog nad vojskama.
mert ímé, a ki hegyeket alkotott és a szelet teremtette, és a ki megjelenti az embernek az õ gondolatját, a ki a hajnalt sötétséggé változtatja és a föld magaslatain lépdel: az Úr õ, a seregeknek istene az õ neve.

i pomoli se jezekija gospodu govoreæi: gospode bože izrailjev, koji sediš na heruvimima, ti si sam, bog svim carstvima na zemlji, ti si stvorio nebo i zemlju,
És imádkozék ezékiás az Úr elõtt, és monda: uram, izráel istene! a ki a kérubok között lakol, te vagy egyedül e föld minden országainak istene, te teremtetted a mennyet és a földet;

i reèe gospod: hoæu da istrebim sa zemlje ljude, koje sam stvorio, od èoveka do stoke i do sitne životinje i do ptica nebeskih; jer se kajem što sam ih stvorio.
És monda az Úr: eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színérõl; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.

i govoraše hiram: blagosloven da je gospod bog izrailjev, koji je stvorio nebo i zemlju, što je dao caru davidu sina mudrog, pametnog i razumnog, koji æe sazidati dom gospodu i carski dom sebi.
ismét monda hírám: Áldott az Úr, az izráel istene, a ki mind a mennyet, mind a földet teremtette; a ki ilyen bölcs, tudós, okos és értelmes fiat adott volt dávid királynak, a ki mind az Úrnak házat, mind magának királyi palotát akar építeni.