検索ワード: csöngetett (ハンガリー語 - スペイン語)

csöngetett.
agregó, dirigiéndose ya a la criada:

csöngetett. ketty lépett be.
apareció ketty.

csöngetett a komornájának és bement az öltözőjébe.
llamó a la doncella y se fue al tocador.

de vajon kicsoda csöngetett?! - kiáltotta nab.
–pero ¿quién quiere que sea? –exclamó nab.

csöngetett a tanár úr? - hallottam conseil hangját.
-¿llamaba el señor? -dijo conseil.

reggel mr. fogg csöngetett inasáért: passepartout nem jelentkezett.
picaporte no acudió, sin embargo, por la mañana, al llamamiento de la campanilla.

a kapus kinyitotta a kaput, még mielőtt alexandrovics alexej csöngetett volna.
el portero abrió antes de que alexey alejandrovich llamara.

meg akarta kapni, de nem tudta, s haragjában felrúgta a lábával az asztalt és csöngetett.
al tratar de sostenerla, la hizo caer y, enojado, dio un puntapié a la mesa y llamó al ayuda de cámara.

anna kinézett az ablakon és megpillantotta a kapuban alexandrovics alexej futárját, a ki éppen akkor csöngetett volt be.
ana miró por la ventana y vio junto a la escalera al ordenanza de alexey alejandrovich, que tocaba la campanilla de la puerta.

kevéssel a vendégek távozása után mr. rochester csöngetett, s jött az üzenet, hogy adèle-lel együtt menjek le.
a poco de haberse ido sus invitados, tocó la campanilla y ordenó que bajásemos adèle y yo.

mikor egy ív papirost teleírt, fölkelt, csöngetett s átadott egy levelet az iroda-igazgató számára, a szükséges fölvilágosítások iránt.
una vez escrita la primera hoja de papel, se levantó, llamó y mandó una nota al jefe de su despacho para que le enviasen los informes necesarios.

"no de majd elválik", - mondotta magában arkágyevics sztepán, s miután fölkelt, kék selyem alsójára fölvette szürke hálókabátját, csomóra kötötte a bojtjait, és széles mellkasát jól teleszíván levegővel, kifelé fordított lábainak - melyek oly könnyedén hordozták kissé köpczös testét - szokott fürge lépteivel odament az ablakhoz, fölhúzta a függönyt és erősen csöngetett.
«ya veremos», se dijo, mientras se ponía la bata gris con forro de seda azul celeste y se anudaba el cordón a la cintura. luego aspiró el aire a pleno pulmón, llenando su amplio pecho, y, con el habitual paso decidido de sus piernas ligeramente torcidas sobre las que tan hábilmente se movía su corpulenta figura, se acercó a la ventana, descorrió los visillos y tocó el timbre.