검색어: efendim (터키어 - 헝가리어)

lut, ‹‹aman, efendim!›› diye karşılık verdi,
És monda lót nékik: ne oh uram!

kadın, ‹‹efendim, anlıyorum, sen bir peygambersin›› dedi.
monda néki az asszony: uram, látom, hogy te próféta vagy.

efendim kral, şu anda senin haberin olmadan adoniya krallığını ilan etti.
És ímé mégis adónia lett királylyá; és ímé, uram király, te nem tudsz errõl semmit.

benimle konuşan meleğe, ‹‹bunlar ne, efendim?›› diye sordum.
És megszólalék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: mik ezek, uram?

saray memuru İsaya, ‹‹efendim, çocuğum ölmeden yetiş!›› dedi.
monda néki a királyi ember: uram, jõjj, mielõtt a gyermekem meghal.

‹‹köle, ‹efendim, buyruğun yerine getirilmiştir, ama daha yer var› dedi.
És monda a szolga: uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.

benimle konuşan meleğe, ‹‹bunların anlamı nedir, efendim?›› diye sordum.
És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: mik ezek, uram?

‹‹efendim, ben kulunu neden kovalıyorsun? ne yaptım? ne suç işledim?
És monda: miért üldözi szolgáját az én uram? ugyan mit cselekedtem, és micsoda gonoszság van én bennem?

‹‹ey efendim, eğer gözünde lütuf bulduysam, lütfen kulunun yanından ayrılma›› dedi,
És monda: jó uram, ha kedves vagyok te elõtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.

rebeka, ‹‹İç, efendim›› diyerek hemen testisini indirdi, içmesi için ona uzattı.
az pedig monda: igyál uram! és sietve leereszté a vedret az õ kezére, és inni ada néki.

gençliğinden beri musanın yardımcısı olan nun oğlu yeşu, ‹‹ey efendim musa, onlara engel ol!›› dedi.
akkor felele józsué, a nún fia, mózes szolgája, az õ választottai közül való, és monda: uram, mózes, tiltsd meg õket!

harun, ‹‹Öfkelenme, efendim!›› diye karşılık verdi, ‹‹bilirsin, halk kötülüğe eğilimlidir.
felele Áron: ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, hogy gonosz.

İsrail kralı surların üzerinde yürürken, bir kadın, ‹‹efendim kral, bana yardım et!›› diye seslendi.
És mikor az izráel királya a kõfalon széjjeljára, egy asszony kiálta õ hozzá, mondván: légy segítséggel, uram király!

efendim, lütfen sen kulunun önünden git. ben hayvanlarla çocuklara ayak uydurarak yavaş yavaş geleceğim. seirde efendime yetişirim.››
menjen el azért az én uram az õ szolgája elõtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, a mely elõttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz széirbe.

hanna, ‹‹ey efendim, yaşamın hakkı için derim ki, burada yanında durup rabbe yakaran kadınım ben›› dedi,
Õ pedig monda: Óh uram! Él a te lelked, uram, hogy én vagyok az az asszony, a ki itt állott melletted, és könyörgött az Úrnak.

o zaman bat-Şeva kralın önünde diz çöküp yüzüstü yere kapandı ve, ‹‹efendim kral davut sonsuza dek yaşasın!›› dedi.
fejet hajta bethsabé, arczczal a földre [leborulván,] és magát meghajtván a király elõtt, monda: Éljen az én uram, dávid király, mindörökké!

adamlar, ‹‹efendim, neden böyle konuşuyorsun?›› dediler, ‹‹bizden uzak olsun, biz kulların böyle şey yapmayız.
azok pedig mondának néki: miért szól az én uram ilyen szavakkal? távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.

‹‹efendim, bunlar ne?›› diye sordum. benimle konuşan melek, ‹‹bunların ne olduğunu sana göstereceğim›› diye yanıtladı.
És mondám: mik ezek uram? És mondá nékem az angyal, a ki beszél vala nékem: Én megmutatom néked: mik ezek.

aravna, ‹‹efendim kral uygun gördüğünü alıp rabbe sunsun›› dedi, ‹‹İşte yakmalık sunu için öküzler ve odun için dövenlerle öküzlerin takımları!
monda arauna dávidnak: vegye el hát az én uram, a király, és áldozza fel, a mi néki tetszik. Ímhol vannak az ökrök az áldozathoz; a boronák és az ökrök szerszámai pedig fa helyett;

kral, ‹‹sana bir soru soracağım, benden gerçeği saklama›› dedi. kadın, ‹‹efendim kral, buyur›› diye karşılık verdi.
És felelvén a király, monda az asszonynak: kérlek, ne tagadd meg, a mit tõled kérek. És monda az asszony: mondja el az én uram, a király, kérlek!