검색어: edelleenviittauksen (핀란드어 - 헝가리어)

takaisin-ja edelleenviittauksen poissulkeminen
a vissza-és továbbutalás tilalma

19 artikla – takaisin-ja edelleenviittauksen poissulkeminen
19. cikk – a vissza-és továbbutalás kizárása

20 21 artikla – takaisin-ja edelleenviittauksen poissulkeminen
22. cikk (nem egységes rendszerek esete

570 -yksityiskohtainen selvitys ehdotuksesta ii luku – oikeudellinen toimivalta 3 a artikla tällä säännöksellä otetaan käyttöön puolisoiden rajallinen mahdollisuus nimetä yhteisellä sopimuksella toimivaltainen tuomioistuin (”oikeuspaikkasopimus”) avioeroa ja asumuseroa koskevassa menettelyssä. se vastaa neuvoston asetuksen (ey) n:o 2201/2003 12 artiklaa, jonka nojalla osapuolet voivat tietyin edellytyksin sopia toimivaltaisesta tuomioistuimesta vanhempainvastuuta koskevissa asioissa. tällainen osapuolten tahdonautonomian lisääminen parantaa oikeusvarmuutta ja ennakoitavuutta puolisoiden kannalta. puolisot eivät voi tuomioistuimen toimivaltaa koskevien nykyisten sääntöjen nojalla hakea avioeroa jäsenvaltiossa, jonka kansalainen vain toinen heistä on, ellei muuta liittymäperustetta ole. uusi sääntö parantaa erityisesti sellaisten puolisoiden oikeussuojaa, jotka ovat eri maiden kansalaisia, sillä he voivat sen nojalla nimetä yhteisellä sopimuksella sellaisen jäsenvaltion yhden tai useamman tuomioistuimen, jonka kansalainen toinen heistä on. tämä mahdollisuus koskee paitsi jäsenvaltiossa asuvia myös kolmansissa maissa asuvia puolisoita. puolisot, jotka nimeävät toimivaltaisen tuomioistuimen, voivat myös käyttää mahdollisuutta valita sovellettava laki 20 a artiklan nojalla. tiettyjä muotovaatimuksia on noudatettava, jotta voidaan varmistaa, että kumpikin puoliso on tietoinen valintansa seurauksista. mahdollisuus valita toimivaltainen tuomioistuin ei koske avioliiton pätemättömäksi julistamista koskevia menettelyjä, joissa osapuolten tahdonautonomiaa ei pidetä tarkoituksenmukaisena. muutetaan 4 ja 5 artikla, jotta voidaan ottaa huomioon oikeuspaikkasopimusta koskeva uusi sääntö. poistetaan 6 artikla. julkinen kuuleminen osoitti, että tämä säännös voi aiheuttaa sekaannusta. se on myös tarpeeton, sillä 3, 4 ja 5 artiklassa kuvataan, millaisissa olosuhteissa tuomioistuimella on yksinomainen toimivalta, kun puolison asuinpaikka on jäsenvaltion alueella tai hän on jäsenvaltion kansalainen tai, jos kyseessä on yhdistynyt kuningaskunta ja irlanti, hänen ”kotipaikkansa” on jommankumman viimeksi mainitun valtion alueella. 7 artikla nykyisin 7 artiklassa viitataan kansainvälistä toimivaltaa koskeviin kansallisiin sääntöihin tilanteissa, joissa puolisoiden asuinpaikka ei ole jäsenvaltion alueella eivätkä he ole saman maan kansalaisia. kansallisilla säännöillä on kuitenkin erilaiset perusteet, eivätkä ne aina varmista käytännössä puolisoiden oikeussuojaa, vaikka heillä voi olla läheinen liittymä kyseiseen jäsenvaltioon. tämä saattaa johtaa tilanteisiin, joissa yhdelläkään eu:n tai kolmannen maan tuomioistuimella ei ole toimivaltaa käsitellä avioeroa, asumuseroa tai avioliiton pätemättömäksi julistamista koskevaa hakemusta. se saattaa myös johtaa käytännön vaikeuksiin saada avioero tunnustetuksi jäsenvaltiossa, sillä kolmannessa maassa tehtyä päätöstä ei tunnusteta jäsenvaltiossa neuvoston asetuksen (ey) n:o 2201/2003 nojalla vaan ainoastaan kansallisten sääntöjen tai sovellettavien kansainvälisten sopimusten nojalla. ehdotuksella otetaan käyttöön toimivaltaa muissa tapauksissa koskeva yhtenäinen ja tyhjentävä sääntö, jolla korvataan toimivaltaa muissa tapauksissa koskevat kansalliset säännöt ja varmistetaan sellaisten puolisoiden oikeussuoja, jotka asuvat kolmansissa maissa mutta joilla on vahva liittymä tiettyyn jäsenvaltioon, jonka kansalaisia he ovat tai jossa he ovat asuneet tietyn ajan. tämä sääntö vastaa soveltamisalaltaan yleistä toimivaltaa koskevaa 3 artiklan sääntöä, ja sitä sovelletaan avioeroon, asumuseroon ja avioliiton pätemättömäksi julistamiseen. 12 artikla muutetaan 12 artikla, jotta voidaan varmistaa, että puolisoiden 3 a artiklan nojalla valitsema avioerotuomioistuin on toimivaltainen myös avioerohakemukseen liittyvissä vanhempainvastuuta koskevissa asioissa, jos 12 artiklassa säädetyt edellytykset täyttyvät, erityisesti edellytys, jonka mukaan toimivalta on lapsen edun mukainen. ii a luku – avioeroa ja asumuseroa koskevissa asioissa sovellettava laki komissio ehdottaa yhdenmukaistettujen lainvalintasääntöjen käyttöönottoa avioeroa ja asumuseroa koskevissa asioissa ensisijaisesti puolisoiden valinnan perusteella. valinta rajoittuu lakeihin, joihin puolisoilla on läheinen liittymä heidän viimeisen yhteisen asuinpaikkansa vuoksi, jos toinen heistä asuu siellä edelleen, tai sen vuoksi, että toinen puolisoista on kyseisen maan kansalainen, taikka heidän aiemman asuinpaikkansa valtion lakiin tai tuomioistuinvaltion lakiin. valtaosa vihreään kirjaan vastanneista katsoi, että yhteisiä lainvalintasääntöjä olisi sovellettava asumuseroon ja avioeroon, sillä asumusero on monissa tapauksissa avioeron välttämätön edellytys. jäsenvaltioissa, joissa tunnustetaan asumusero, sovelletaan samoja lainvalintasääntöjä avioeroon ja asumuseroon. sen sijaan useimmat sidosryhmät eivät kannattaneet näiden sääntöjen laajentamista avioliiton pätemättömäksi julistamiseen, joka on läheisesti sidoksissa avioliiton pätevyyteen ja johon sovelletaan yleensä sen valtion lakia, jossa avioliitto solmittiin (”lex loci celebrationis”), tai sen valtion lakia, jonka kansalaisia puolisot ovat (”lex patriae”). 20 a artikla valtaosassa kansallisista lainvalintasäännöistä sallitaan vain yksi ratkaisu kussakin tilanteessa. ehdotuksella pyritään lisäämään joustavuutta puolisoiden kannalta antamalla heidän valita avioeroon ja asumuseroon sovellettava laki. mahdolliset lait rajoittuvat lakeihin, joihin puolisoilla on läheinen liittymä. sääntöön sisältyy tiettyjä menettelyvaatimuksia, jotta voidaan varmistaa, että puolisot ovat tietoisia valintansa seurauksista. 20 b artikla osapuolten valinnan puuttuessa sovellettavan lain määräytymisperusteena olisi liittymäperusteiden asteikko, joka perustuu ensisijaisesti puolisoiden asuinpaikkaan. tämän yhtenäisen säännön avulla varmistetaan oikeusvarmuus ja ennakoitavuus. yhdenmukaistettujen lainvalintasääntöjen käyttöönoton pitäisi vähentää tuntuvasti kanteen nostamiseen liittyvän puolisoiden välisen kilpailun vaaraa, sillä yhteisössä sijaitseva tuomioistuin, jonka puoleen on ensin käännytty, soveltaisi tuolloin yhteisten sääntöjen perusteella määräytyvää lakia. se, että sääntö perustuu ensisijaisesti puolisoiden asuinpaikkaan ja vaihtoehtoisesti heidän viimeiseen asuinpaikkaansa, jos toinen heistä asuu siellä edelleen, johtaa tuomioistuinvaltion lain soveltamiseen valtaosassa tapauksia. ulkomaisen lain soveltamiseen liittyvät ongelmat ovat siten vähäisiä. 20 c artikla ehdotettua asetusta on tarkoitus soveltaa yleisesti, vaikka tätä ei mainitakaan erikseen tekstissä, joten lainvalintasääntöjen mukaisesti voidaan nimetä euroopan unionin jäsenvaltion laki tai kolmannen maan laki. jos nimetään toisen jäsenvaltion laki, siviili-ja kauppaoikeuden alan euroopan oikeudellinen verkosto voi osaltaan auttaa tuomioistuimia tulkitsemaan ulkomaisen lain sisältöä. 20 d artikla takaisin-ja edelleenviittauksen salliminen vaarantaisi oikeusvarmuuden tavoitteen. kun yhdenmukaisten lainvalintasääntöjen nojalla on sovellettava tiettyä lakia, sovelletaan kyseisen lain aineellisia sääntöjä eikä sen lainvalintasääntöjä. 20 e artikla oikeusjärjestyksen perusteisiin liittyvän poikkeuksen avulla tuomioistuin voi olla soveltamatta lainvalintasäännön nojalla nimetyn ulkomaisen lain sääntöjä silloin, kun ulkomaisen lain soveltaminen tietyssä tapauksessa olisi vastoin tuomioistuinvaltion oikeusjärjestyksen perusteita. ilmaus ”selvästi vastoin” tarkoittaa, että oikeusjärjestyksen perusteisiin liittyvää poikkeusta saa käyttää vain poikkeustapauksissa. yhdistyneen kuningaskunnan, irlannin ja tanskan asema yhdistynyt kuningaskunta ja irlanti eivät osallistu yhteistyöhön perustamissopimuksen iv osaston soveltamisalaan kuuluvissa asioissa, elleivät ne ilmoita haluavansa osallistua siihen euroopan unionista tehtyyn sopimukseen ja euroopan yhteisön perustamissopimukseen liitetyn, yhdistyneen kuningaskunnan ja irlannin asemasta tehdyn pöytäkirjan 3 artiklan mukaisesti. tanska ei osallistu tämän asetuksen antamiseen, eikä asetus sido tanskaa eikä sitä sovelleta siihen euroopan unionista tehtyyn sopimukseen ja euroopan yhteisön perustamissopimukseen liitetyn, tanskan asemasta tehdyn pöytäkirjan 1 ja 2 artiklan nojalla. -
570 -a javaslat részletes magyarázata ii. fejezet – joghatóság 3a. cikk e rendelkezés korlátozottan lehetővé teszi a házastársak számára, hogy közös megállapodással kijelöljék a házasságfelbontással és különválással kapcsolatos eljárásra illetékes bíróságot („megállapodás a joghatóságról”). ez megfelel a 2201/2003/ek tanácsi rendelet 12. cikkének, amely lehetővé teszi a felek számára, hogy bizonyos feltételek mellett megállapodjanak a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben illetékes bíróságban. a felek e kiterjesztett autonómiája erősíti majd a házastársak számára a jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot. a jelenlegi joghatósági szabályok nem teszik lehetővé, hogy a házastársak azon tagállamban nyújtsák be a házasság felbontása iránti kérelmet, amelynek csak egyikük az állampolgára, és egyéb kapcsoló tényező nem áll fenn. az új szabály különösen a különböző állampolgársággal rendelkező házastársak bírósághoz való hozzáférését javítja, mivel lehetővé teszi számukra, hogy közös megállapodással kijelöljék azon tagállam bíróságát vagy bíróságait, amelynek csak egyikük az állampolgára. e lehetőség egyaránt vonatkozik a valamely tagállamban élő házastársakra és a harmadik államokban élő házastársakra. azok a házastársak, akik kijelölik az illetékes bíróságot, a 20a. cikk alapján élhetnek az alkalmazandó jog megválasztásának lehetőségével is. annak érdekében, hogy mindkét házastárs tudatában legyen választása következményeinek, be kell tartani bizonyos formai követelményeket. az illetékes bíróság megválasztásának lehetősége nem vonatkozik a házasság érvénytelenítésével kapcsolatos eljárásra, ahol a felek autonómiáját nem tartják célszerűnek. a 4. és 5. cikket módosítani kell a joghatóságról való megállapodás új szabályának figyelembevétele érdekében. a 6. cikket el kell hagyni. a nyilvános konzultáció rámutatott arra, hogy e rendelkezés zavart okozhat. e cikk felesleges is, mivel a 3., 4. és 5. cikk meghatározza, hogy egy bíróság milyen körülmények esetén rendelkezik kizárólagos joghatósággal, ha az egyik házastárs valamely tagállam területén rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, vagy valamely tagállam állampolgára, illetve az egyesült királyság és Írország tekintetében „domicile”-lal (lakóhellyel) rendelkezik az utóbbi államok egyikének területén. 7. cikk a 7. cikk jelenleg a nemzetközi joghatóságra vonatkozó nemzeti szabályokra utal olyan esetekben, amikor a házastársak nem rendelkeznek szokásos tartózkodási hellyel valamely tagállam területén, és nincs közös állampolgárságuk. a nemzeti szabályok azonban különböző kritériumokon alapulnak, és nem mindig biztosítják hatékonyan a bírósághoz való hozzáférést a házastársak számára, noha utóbbiakat szoros kapcsolat fűzheti a szóban forgó tagállamhoz. ez olyan helyzetekhez vezethet, hogy az eu-ban vagy harmadik államban egyetlen bíróságnak sincs joghatósága a házasság felbontása, a különválás vagy a házasság érvénytelenítése iránti kérelem elbírálására. gyakorlati nehézségeket okozhat továbbá a házasság felbontásának elismertetése valamely tagállamban, mivel a harmadik államban hozott határozatot a tagállamokban csak a nemzeti szabályok vagy az alkalmazandó nemzetközi szerződések alapján ismerik el, a 2201/2003/ek tanácsi rendelet alapján nem. a javaslat a fennmaradó joghatóságra vonatkozóan egységes és kimerítő szabályt vezet be, amely a fennmaradó joghatóságra vonatkozó nemzeti szabályok helyébe lép, és amely biztosítja a bírósághoz való hozzáférést olyan házastársak számára, akik harmadik államban élnek, ugyanakkor szoros kapcsolatokat tartanak fenn azzal a tagállammal, amelynek állampolgárai, vagy amelyben bizonyos ideig tartózkodtak. e szabály alkalmazási köre megfelel a 3. cikkben foglalt általános joghatósági szabálynak, és a házasság felbontására, különválásra, valamint a házasság érvénytelenítésére egyaránt alkalmazandó. 12. cikk a 12. cikket módosítani kell annak érdekében, hogy a házastársak által a házasság felbontására a 3a. cikk alapján kiválasztott bíróság joghatósággal rendelkezzen a házasság felbontása iránti kérelemmel összefüggő, szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben is, feltéve hogy a 12. cikkben foglalt feltételek teljesülnek, így különösen az, hogy a joghatóság a gyermek érdekeit legjobban szolgálja. iia. fejezet – házasságfelbontással és különválással kapcsolatos ügyekben alkalmazandó jog a bizottság a házasság felbontásával és a különválással kapcsolatos ügyekben olyan harmonizált kollíziós szabályok bevezetését javasolja, amelyek kiindulópontja a házastársak választása. a választás azon jogokra terjedhet ki, amelyekkel a házastársak szoros kapcsolatban vannak, így az utolsó közös szokásos tartózkodási helyük szerinti állam joga – feltéve hogy egyikük még ott tartózkodik –, az egyik házastárs állampolgársága szerinti jog, a korábbi szokásos tartózkodási helyük szerinti állam joga vagy az eljáró bíróság joga. a zöld könyvre adott válaszok többsége szerint a közös kollíziós szabályokat a különválásra és a házasság felbontására kellene alkalmazni, mivel a különválás sok esetben szükségképpen megelőzi a házasság felbontását. azon tagállamok, amelyek elismerik a különválást, ugyanazon kollíziós szabályokat alkalmazzák a házasság felbontására és a különválásra is. a legtöbb érdekelt fél azonban nem támogatta e szabályok kiterjesztését a házasság érvénytelenítésére, amely szoros kapcsolatban van a házasság érvényességével, és amelyet általában a házasságkötés helye szerinti állam joga („lex loci celebrationis”) vagy a házastársak állampolgársága szerinti jog („lex patriae”) szabályoz. 20a. cikk a nemzeti kollíziós szabályok nagy többsége egy adott helyzetre csak egy megoldást irányoz elő. a javaslat nagyobb rugalmasságot kíván biztosítani a házastársak számára azáltal, hogy lehetővé teszi számukra a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog megválasztását. a házastársak azon jogok közül választhatnak, amelyekkel szoros kapcsolatban vannak. e cikk bizonyos eljárási követelményeket is megfogalmaz annak biztosítása érdekében, hogy a házastársak tudatában legyenek választásuk következményeinek. 20b. cikk a felek általi jogválasztás hiányában az alkalmazandó jogot egy sor kapcsoló tényező – elsősorban a házastársak szokásos tartózkodási helye – alapján kell meghatározni. ezen egységes szabály jogbiztonságot és kiszámíthatóságot biztosít majd. a harmonizált kollíziós szabályok bevezetése várhatóan nagymértékben csökkenti a „bíróságra rohanás” veszélyét, mivel a közösségen belül megkeresett bármely bíróság a közös szabályok alapján meghatározott jogot alkalmazza majd. az a tény, hogy a szabály elsősorban a házastársak szokásos tartózkodási helyén alapul, ennek hiányában pedig az utolsó szokásos tartózkodási helyükön, feltéve hogy egyikük még ott tartózkodik, az esetek túlnyomó többségében az eljáró bíróság jogának alkalmazását eredményezi majd. ritkán fognak tehát felmerülni külföldi jog alkalmazásával kapcsolatos problémák. 20c. cikk noha a jogi aktus szövege erről nem szól kifejezetten, a javasolt rendeletet általános alkalmazásra szánták, vagyis a kollíziós szabály az európai unió valamely tagállama jogának vagy harmadik állam jogának alkalmazását is eredményezheti. amennyiben egy másik tagállam joga alkalmazandó, a polgári és kereskedelmi ügyekben létrehozott európai igazságügyi hálózat segítheti a bíróságokat a külföldi jog tartalmáról való tájékozódásban. 20d. cikk a vissza-vagy továbbutalás lehetővé tétele veszélyeztetné a jogbiztonság célkitűzését. az alkalmazandó jog egységes kollíziós szabályok alapján történő kijelölése következésképpen e jog anyagi jogi szabályainak és nem pedig nemzetközi magánjogi szabályainak kijelölését jelenti. 20e. cikk a közrenddel kapcsolatos kivételt megfogalmazó szabály lehetővé teszi, hogy a bíróság eltekintsen a kollíziós szabály által kijelölt külföldi jog szabályaitól, amennyiben a külföldi jognak az adott ügyben történő alkalmazása ellentétes lenne az eljáró bíróság államának közrendjével. a „nyilvánvalóan” összeegyeztethetetlen azt jelenti, hogy a közrenddel kapcsolatos kivétel csak rendkívüli esetben alkalmazható. az egyesült királyság, Írország és dánia helyzete az egyesült királyság és Írország nem vesz részt a szerződés iv. címének hatálya alá tartozó ügyekben folytatott együttműködésben, kivéve, ha az európai unióról szóló szerződéshez és az európai közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az egyesült királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban értesítésben fejezik ki részvételi szándékukat. az európai unióról szóló szerződéshez és az európai közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és így az nem kötelező, illetve nem alkalmazható rá. -