Je was op zoek naar: zini da ti kazem (Servisch - Hongaars)

da ti blago bude, i da živiš dugo na zemlji.
hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életû légy e földön.

u srce svoje zatvorio sam reè tvoju, da ti ne grešim.
szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.

da ti ne odlaze iz oèiju; èuvaj ih usred srca svog.
ne távozzanak el a te szemeidtõl, tartsd meg ezeket a te elmédben.

razumi šta govorim; a gospod da ti da razum u svemu.
Értsd meg a mit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.

onu noæ javi se bog solomunu i reèe mu: išti šta hoæeš da ti dam.
azon éjszaka megjelenék az isten salamonnak, és monda néki: kérj a mit akarsz, hogy adjak néked.

tada reèe manoje andjelu gospodnjem: radi bismo te ustaviti da ti zgotovimo jare,
És monda manoah az Úr angyalának: kérlek, hadd tartóztassunk meg téged, hogy készítsünk néked egy kecskegödölyét.

sine moj, ne odbacuj nastave gospodnje, i nemoj da ti dosadi karanje njegovo.
az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását.

tada reèe žena: koga da ti dozovem? a on reèe: samuila mi dozovi.
monda azért az asszony: kit idézzek fel néked? És õ monda: sámuelt idézd fel nékem.

zato neæe se odmaæi maè od doma tvog doveka, što si me prezreo i uzeo ženu urije hetejina da ti bude žena.
most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megútáltál engem, és a hitteus uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen.

put tvoj i dela tvoja to ti uèiniše; to je od zla tvog da je gorko i da ti dopire do srca.
a te magad viselete és a te cselekedeteid szerezték ezeket néked; ez a gonoszságod bizony keserû, bizony egész a szívedig hatott!

i ti zapovedi sinovima izrailjevim da ti donesu ulja maslinovog èistog cedjenog za videlo, da bi žišci goreli svagda.
te pedig parancsold meg az izráel fiainak, hogy hozzanak néked tiszta faolajat, a melyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égõ lámpát gyujthassanak.

a kad raširi gospod bog tvoj medje tvoje kao što se zakleo ocima tvojim, i da ti svu zemlju koju je rekao dati ocima tvojim,
ha pedig az Úr, a te istened kiterjeszti a te határodat, a mint megesküdt a te atyáidnak, és néked adja mind az egész földet, a melynek megadását megígérte volt a te atyáidnak;

gospod da ti plati za delo tvoje, i da ti plata bude potpuna od gospoda boga izrailjevog, kad si došla da se pod krilima njegovim skloniš.
fizessen meg az Úr a te cselekedetedért, és legyen teljes a te jutalmad az Úrtól, izráelnek istenétõl, a kinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél.

iz jutra sej seme svoje i uveèe nemoj da ti poèivaju ruke, jer ne znaš šta æe biti bolje, ovo ili ono, ili æe oboje biti jednako dobro.
reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet; mert nem tudod, melyik jobb, ez-é vagy amaz, vagy ha mind a kettõ jó lesz egyszersmind.

u poèetku molitve tvoje izidje reè, i ja dodjoh da ti kažem, jer si mio; zato slušaj reè, i razumi utvaru.
a te esedezésed kezdetén egy szózat támadt, és én eljöttem, hogy megjelentsem; mert te kedves vagy: vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást!

i u prvi dan presnih hlebova, kad klahu pashu, rekoše mu uèenici njegovi: gde æeš da idemo da ti zgotovimo pashu da jedeš?
És a kovásztalan kenyerek ünnepének elsõ napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az õ tanítványai: hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?

a isav reèe: a ono da ti ostavim nekoliko ljudi što su sa mnom. a on reèe: na šta? daj da nadjem milost pred gospodarem svojim.
És monda Ézsaú: hadd rendeljek melléd néhányat a nép közûl, mely velem van. s ez monda: minek az? csak kedvet találjak az én uram szemei elõtt.

Šta da ti uèinim, jefreme? Šta da ti uèinim, juda? jer je dobrota vaša kao oblak jutarnji i kao rosa koja u zoru padne, pa je nestane.
mit cselekedjem veled efraim? mit cselekedjem veled júda? hiszen szeretetetek olyan, mint a reggeli felhõ és mint a korán múló harmat.

ali car reèe avesalomu: nemoj, sine, nemoj da idemo svi, da ti ne budemo na tegotu. i premda navaljivaše, opet ne hte iæi, nego ga blagoslovi.
monda a király absolonnak: ne, fiam, ne menjünk el mindnyájan, hogy meg ne terheljünk téged. És ismét erõlteti vala õt, de nem akara elmenni, hanem megáldá õt.