Вы искали: naturalizāciju (Латышский - Венгерский)

vairākas es dalībvalstis veicina bēgļu un bezvalstnieku naturalizāciju.
számos uniós tagállam segíti elő a menekültek és hontalan személyek honosítását.

pretendents var uztvert naturalizāciju kā savu galīgo integrācijas mērķi, taču var to tā arī neuztvert.
a kérelmező nem feltétlenül tekinti úgy a honosítást, mint a beilleszkedési folyamat végcélját.

zviedrijā pretendenti uz naturalizāciju, kuri izdarījuši noziedzīgu nodarījumu, ir tiesīgi to saņemt pēc nogaidīšanas perioda.
svédországban azok a honosítást kérelmező személyek, akik bűncselekményt követtek el, egy bizonyos várakozási idő letelte után lesznek jogosultak állampolgárság iránti kérelem benyújtására.

pretendenti uz naturalizāciju pierāda savas valodas prasmes dažādos veidos, piemēram, uzrādot apliecību par somijas tautskolas pabeigšanu.
a honosítást kérelmezők különféle módon igazolhatják nyelvi készségüket; ilyen például a finn általános iskola elvégzését tanúsító bizonyítvány.

divas pamatprasības, kas nosaka tiesības uz naturalizāciju, ir likumīga pastāvīgā dzīvesvieta un konkrēts valstī pastāvīgi nodzīvotu gadu skaits.
a honosításra való jogosultságot meghatározó két fő követelmény a jogszerű szokásos tartózkodási hely, valamint bizonyos hosszúságú tartózkodási idő.

pilsonību iegūst vairākos juridiskos procesos, ieskaitot naturalizāciju un pilsonības iegūšanu ius soli (piedzimstot konkrētajā valstī).
az állampolgárság összetett közigazgatási folyamatok során szerezhető meg; e folyamatok közé tartozik a honosítás és az állampolgárság ius soli elv alapján történő megszerzése (ha a személy az adott országban született).

dažas valstis joprojām veicina “privileģētu” etnisko vai valstiskās izcelsmes grupu naturalizāciju, pamatojoties uz viņu vēsturisko saikni ar valsti.
néhány országban még mindig vannak „preferált” etnikai vagy nemzetiségi csoportok, amelyek tagjainak honosítását – az ország és a csoportok közötti történelmi kapcsolat alapján – megkönnyítik.

atbilstības kritēriji, ko piemēro attiecībā uz naturalizāciju, var atspoguļot faktu, ka vienkāršie jauniebraucēji var būt tiesīgi un vēlēties kļūt par valsts pilsoņiem jau pēc dažu gadu ilgas pastāvīgas uzturēšanās konkrētajā valstī.
a honosítás jogosultsági feltételeiben érvényesülhet az a szempont, hogy az újonnan érkezett személyek adott esetben jogosultak arra, hogy néhány évnyi tartózkodás után állampolgárok legyenek, és ez szándékukban is állhat.

tika pieņemts, ka, ļaujot imigrantiem, kas pretendē uz naturalizāciju, saglabāt savu iepriekšējo pilsonību, rastos konflikti starp valstīm tādās jomās kā karadienests, iesaukšana dienestā un nodokļu piemērošana.
felmerül, hogy amennyiben a honosítást kérelmezők számára lehetővé válik korábbi állampolgárságuk megtartása, úgy konfliktus alakulhat ki az államok között például a katonai szolgálat, a sorozás és az adózás terén.

imigrantus un cilvēkus, kas nav imigranti, var iesaistīt reliģiskā dialogā vai var izmantot dažādus aktīvas pilsonības šķautnes: dalību vēlēšanās vai konsultatīvās organizācijās, naturalizāciju un sociālo līdzdalību, ieskaitot brīvprātīgu darbu.
némely országok azt a gyakorlatot követik, hogy az újonnan érkezők kizárólag bizonyos csoportjainak felkínált kiterjedt bevezetési programokon kívül megfelelő szintű bevezető támogatást nyújtanak a bevándorlók többi csoportjai számára..

naturalizācija
honosítás