Şunu aradınız:: èoveèiji (Sırpça - Macarca)

jer je gospodar i od subote sin èoveèiji.
mert a szombatnak is ura az embernek fia.

jer sin èoveèiji dodje da iznadje i spase izgubljeno.
mert az embernek fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.

i dade mu vlast da i sud èini, jer je sin èoveèiji.
És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.

a narod vikaše: ovo je glas božji, a ne èoveèiji.
a nép pedig felkiálta: isten szava ez és nem emberé.

dani su èoveèiji kao trava; kao cvet u polju, tako cveta.
az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága.

jer kao što jona bi znak ninevljanima, tako æe i sin èoveèiji biti rodu ovom.
mert miképen jónás jelül volt a ninivebelieknek, azonképen lesz az embernek fia is e nemzetségnek.

a isus odgovori im govoreæi: dodje èas da se proslavi sin èoveèiji.
jézus pedig felele nékik, mondván: eljött az óra, hogy megdicsõíttessék az embernek fia.

bezbožnici idu naokolo; kad se oni podižu, sramote se sinovi èoveèiji.
te uram, tartsd meg õket; õrizd meg õket e nemzetségtõl örökké.

zato i vi budite gotovi; jer u koji èas ne mislite doæi æe sin èoveèiji.
azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jõ el az embernek fia.

i kao što mojsije podiže zmiju u pustinji, tako treba sin èoveèiji da se podigne.
És a miképen felemelte mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember fiának felemeltetnie.

a ja malo marim što me sudite vi ili èoveèiji dan; a ni sam sebe ne sudim.
m nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tõletek ítéltessem meg, vagy emberi [ítélet]naptól; sõt magam sem ítélem meg magamat.

metnite vi u uši svoje ove reèi: jer sin èoveèiji treba da se preda u ruke èoveèije.
vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: mert az embernek fia az emberek kezébe fog adatni.

govoreæi da sin èoveèiji treba da se preda u ruke ljudi grešnika i da se razapne i treæi dan da ustane.
mondván: szükség az ember fiának átadatni a bûnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.

nego vam kažem: koji god prizna mene pred ljudima priznaæe i sin èoveèiji njega pred andjelima božijim;
mondom pedig néktek: valaki vallást tesz én rólam az emberek elõtt, az embernek fia is vallást tesz arról az isten angyalai elõtt;

ali neko posvedoèi negde govoreæi: Šta je èovek da ga se opomeneš, ili sin èoveèiji da ga obidješ?
sõt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: micsoda az ember, hogy megemlékezel õ róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?

sinovi èoveèiji! dokle æe slava moja biti u sramoti? dokle æete ljubiti ništavilo i tražiti laži?
mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!

dodje sin èoveèiji koji i jede i pije, a vi kažete: gle èoveka izelice i pijanice, druga carinicima i grešnicima.
eljött az embernek fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó ember, a vámszedõk és bûnösök barátja.

ali da znate da vlast ima sin èoveèiji na zemlji opraštati grehe (tada reèe uzetom): ustani, uzmi odar svoj i idi doma.
hogy pedig megtudjátok, hogy az ember fiának van hatalma a földön a bûnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza.

a kad vas poteraju u jednom gradu, bežite u drugi. jer vam kažem zaista: neæete obiæi gradova izrailjevih dok dodje sin èoveèiji.
mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. mert bizony mondom néktek: be sem járjátok izráel városait, míg az embernek fia eljövend.

tada dodje k uèenicima svojim i reèe im: jednako spavate i poèivate; evo se približi èas, i sin èoveèiji predaje se u ruke grešnika.
ekkor méne az õ tanítványaihoz, és monda nékik: aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek fia a bûnösök kezébe adatik.