Şunu aradınız:: postavih (Sırpça - Macarca)

kad postavih za nj uredbu svoju i metnuh mu prevornice i vrata;
mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

postavih te da si stražara i grad narodu mom da doznaješ i izvidjaš put njihov.
próbálóvá tettelek téged az én népem között; õrállóvá, hogy megismerd és megpróbáld az õ útjokat.

sine èoveèji, postavih te stražarem domu izrailjevom, da slušaš reèi iz mojih usta i opominješ ih od mene.
embernek fia! õrállóul adtalak én téged izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, intsd meg õket az én nevemben.

tada namestih narod u nizinama iza zida i na strmenima, postavih narod po porodicama sa maèevima i kopljima i lukovima.
azért állítám a hely alsó és nyilt részeire a kõfal mögé, odaállítám a népet nemzetségek szerint, fegyvereikkel, dárdáikkal és kézíveikkel.

jer nam tako zapovedi gospod: postavih te za videlo neznabošcima, da budeš spasenje do samog kraja zemlje.
mert így parancsolta nékünk az Úr: rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.

tada reèe samuilo svemu izrailju: eto, poslušao sam glas vaš u svemu što mi rekoste, i postavih cara nad vama.
És monda sámuel az egész izráelnek: Ímé meghallgattam szavaitokat mindenben, valamit nékem mondottatok, és királyt választottam néktek.

i ukorih starešine i rekoh: zašto je ostavljen dom božji? i sabrah ih opet i postavih na njihovo mesto.
megfeddém a fejedelmeket, és mondék: miért hagyatott el az isten háza? És egybegyûjtvén a [lévitákat,] helyökre állítám õket;

Što te podigoh iz praha i postavih vodjom narodu svom izrailju, a ti ideš putem jerovoamovim i navodiš na greh narod moj izrailja da me gnevi gresima svojim,
mivelhogy téged felemeltelek a porból, és fejedelemmé tettelek téged az én népemen, az izráelen, te pedig a jeroboám útján jársz, és bûnbe ejted az én népemet, az izráelt, hogy engem haragra indítsanak az õ vétkeikkel:

po blagodati božijoj koja mi je dana, ja kao premudri neimar postavih temelj, a drugi zida u visinu; ali svaki neka gleda kako zida.
az istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építõmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. kiki azonban meglássa mimódon épít reá.

ti si bio heruvim, pomazan da zaklanjaš; i ja te postavih; ti beše na svetoj gori božijoj, hodjaše posred kamenja ognjenog.
lál felkent oltalmazó kérub; és [úgy] állattalak téged, hogy isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál.

navuhodonosor progovori i reèe im: je li istina sedraše, misaše i avdenago, da vi ne služite mojim bogovima i da se ne klanjate zlatnom liku koji postavih?
óla nabukodonozor, és monda nékik: sidrák, misák és abednégó! szántszándékból nem tisztelitek-é az én istenemet és nem imádjátok-é az arany [álló]képet, a melyet felállíttattam?

vi mene ne izabraste, nego ja vas izabrah, i postavih vas da vi idete i rod rodite; i da vaš rod ostane, da šta god zaištete u oca u ime moje da vam da.
nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az atyától az én nevemben, megadja néktek.

i kad dodje sen na vrata jerusalimska uoèi subote, zapovedih te zatvoriše vrata, i zapovedih da ih ne otvaraju do posle subote; i postavih nekoliko svojih momaka na vratima da se ne unosi nikakav tovar u subotu.
n annakokáért, hogy midõn megárnyékosodtak jeruzsálem kapui a szombat elõtt, parancsolatomra bezáratának az ajtók, s megparancsolám, hogy meg ne nyissák azokat szombat utánig, annakfelette legényeim közül a kapukhoz rendelék, [mondván:] nem fog bejõni teher a szombatnak napján!

(kao što stoji napisano: postavih te oca mnogim narodima) pred bogom kome verova, koji oživljuje mrtve, i zove ono što nije kao ono što jeste:
(a mint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged ) az elõtt, az isten elõtt, a kiben hitt, a ki a holtakat megeleveníti, és azokat, a melyek nincsenek, elõszólítja mint meglevõket.

tada reèe bog solomunu: Što ti je to u srcu, a ne išteš bogatstvo, blago ni slavu, ni duše nenavidnika svojih, niti išteš dug život, nego išteš mudrost i znanje da možeš suditi narodu mom, nad kojim te postavih carem,
akkor monda az isten salamonnak: minthogy ez volt a te szívedben, és nem kértél tõlem gazdagságot, kincset és tisztességet, avagy a téged gyûlölõknek lelkét, sem hosszú életet magadnak nem kértél, hanem kértél magadnak bölcseséget és tudományt, hogy kormányozhasd az én népemet, mely felett királylyá tettelek téged: