Şunu aradınız:: srecan rodjendan draga moja sestrice (Sırpça - Macarca)

sva si lepa draga moja, i nema nedostataka na tebi.
mindenestõl szép vagy, én mátkám, és semmi szeplõ nincs benned!

ti si mi, draga moja, kao konji u kolima faraonovim.
a faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.

Šta je ljiljan medju trnjem, to je draga moja medju devojkama.
mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.

lepa ti si, draga moja, lepa ti si! oèi su ti kao u golubice.
é, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid [olyanok, mint] a galambok.

progovori dragi moj i reèe mi: ustani, draga moja, lepotice moja, i hodi.
szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.

lepa si, draga moja, kao tersa, krasna si kao jerusalim, strašna kao vojska sa zastavama.
a te fogaid hasonlók a juhok nyájához, melyek feljõnek a fördõbõl, melyek mind kettõsöket ellenek, és meddõ azok között nincsen.

smokva je pustila zametke svoje, i loza vinova ucvala miriše. ustani, draga moja, lepotice moja, i hodi.
fügefa érleli elsõ gyümölcsét, és a szõlõk virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jõjj [hozzám!]

i zato, evo, kako je danas meni draga bila duša tvoja, tako neka bude draga moja duša pred gospodom, i neka me izbavi iz svake nevolje.
És a mennyire drága volt a mai napon a te lelked én elõttem, legyen annyira drága az én lelkem az Úr elõtt, és szabadítson meg engem minden nyomorúságból!

lepa ti si, draga moja, lepa ti si, oèi su ti kao u golubice izmedju vitica tvojih; kosa ti je kao stado koza koje se vide na gori galadu;
Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy, a te szemeid galambok a te fátyolod mögött; a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához, melyek a gileád hegyérõl szállanak alá.

ja spavam, a srce je moje budno; eto glasa dragog mog, koji kuca: otvori mi, sestro moja, draga moja, golubice moja, bezazlena moja; jer je glava moja puna rose i kosa moja noænih kapi.
elaludtam, de lelkemben vigyázok vala, [és ímé] az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, [mondván:] nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám, én galambom, én tökéletesem; mert az én fejem megrakodott harmattal, az én hajam az éjszakának harmatjával!