您搜索了: labia (拉丁语 - 匈牙利语)

labia deosculabitur qui recta verba responde
ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.

ut custodias cogitationes et disciplinam labia tua conserven
hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.

disperdat dominus universa labia dolosa linguam magniloqua
az Úr az õ szent templomában, az Úr trónja az egekben; az õ szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

voluntas regum labia iusta qui recta loquitur diligetu
dvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.]

non loquentur labia mea iniquitatem nec lingua mea meditabitur mendaciu
az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

quia rapinas meditatur mens eorum et fraudes labia eorum loquuntu
mert pusztítást gondol az õ szívök, és bajt szólnak az õ ajkaik.

abominatio domino labia mendacia qui autem fideliter agunt placent e
az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.

in multiloquio peccatum non deerit qui autem moderatur labia sua prudentissimus es
a sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.

ei qui revelat mysteria et ambulat fraudulenter et dilatat labia sua ne commisceari
megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál.

labia iusti erudiunt plurimos qui autem indocti sunt in cordis egestate morientu
az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg.

qui dixerunt linguam nostram magnificabimus labia nostra a nobis sunt quis noster dominus es
az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelõjét, gyûlöli az õ lelke.

pelli meae consumptis carnibus adhesit os meum et derelicta sunt tantummodo labia circa dentes meo
bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

et tetigit os meum et dixit ecce tetigit hoc labia tua et auferetur iniquitas tua et peccatum tuum mundabitu
És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bûnöd elfedeztetett.

qui enim vult vitam diligere et videre dies bonos coerceat linguam suam a malo et labia eius ne loquantur dolu
mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot:

porro anna loquebatur in corde suo tantumque labia illius movebantur et vox penitus non audiebatur aestimavit igitur eam heli temulenta
És mivel anna szívében könyörge (csak ajka mozgott, szava pedig nem volt hallható): Éli gondolá, hogy részeg.

manus enim vestrae pollutae sunt sanguine et digiti vestri iniquitate labia vestra locuta sunt mendacium et lingua vestra iniquitatem fatu
mert kezeitek bemocskolvák vérrel, és ujjaitok vétekkel, ajkaitok hazugságot szólnak, nyelvetek gonoszt suttog.

ecce nomen domini venit de longinquo ardens furor eius et gravis ad portandum labia eius repleta sunt indignatione et lingua eius quasi ignis devoran
Ímé, az Úr neve jõ messzirõl, haragja ég és sötét gomolygó füstje; ajkai rakvák haraggal, és nyelve, mint emésztõ tûz!

et dixi vae mihi quia tacui quia vir pollutus labiis ego sum et in medio populi polluta labia habentis ego habito et regem dominum exercituum vidi oculis mei
akkor mondék: jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek urát láták szemeim!

audivi et conturbatus est venter meus ad vocem contremuerunt labia mea ingrediatur putredo in ossibus meis et subter me scateat ut requiescam in die tribulationis ut ascendam ad populum accinctum nostru
hallám és reszket a bensõm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.

et ecce quasi similitudo filii hominis tetigit labia mea et aperiens os meum locutus sum et dixi ad eum qui stabat contra me domine mi in visione tua dissolutae sunt conpages meae et nihil in me remansit viriu
És ímé, olyan valaki, mint egy ember-fia, megilleté ajkaimat és megnyitám a számat és szólék és mondám annak, a ki elõttem álla: uram, a látomás miatt reám fordulának az én fájdalmaim, annyira, hogy semmi erõm nincsen.