Sie suchten nach: izrailju (Serbisch - Ungarisch)

a samuilo sudjaše izrailju svega veka svog.
sámuel pedig életének minden napjaiban ítéle izráel felett.

sve zavetovano bogu i izrailju, tvoje neka je.
nden, a mi teljesen [istennek] szenteltetik izráelben, tiéd legyen.

i on neka se zove u izrailju: dom bosoga.
És "lehúzott sarujú háznép"-nek nevezzék az õ nevét izráelben.

videæeš sinove u sinova svojih. mir izrailju!
És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen izráelen!

gospod posla reè jakovu, i ona pade u izrailju.
beszédet küldött az Úr jákóbnak, és leesett izráelben,

potom dodje mojsije i kaza ove reèi svemu izrailju,
És méne mózes, és ez ígéket mondotta vala az egész izráelnek;

ta dobar je bog izrailju, onima koji su èista srca.
aszáf zsoltára. bizony jó izráelhez az isten, azokhoz, a kik tiszta szívûek.

i neka progovore leviti, glasovito i kažu svima u izrailju:
szóljanak pedig a léviták, és ezt mondják az egész izráel népének felszóval:

ali sada èuj, jakove, slugo moj, i izrailju, koga izabrah.
És most hallgass jákób, én szolgám, és izráel, a kit én elválasztottam.

to je postavio jakovu za zakon, i izrailju za zavet veèni,
És odaállatta azt jákóbnak szabályul, izráelnek örök szövetségül,

i dade zemlju njihovu u dostojanje, u dostojanje izrailju, narodu svom.
És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének, izráelnek.

tada dodje glasnik k davidu i reèe: srce izrailju prista za avesalomom.
És követ méne dávidhoz ilyen izenettel: az izráel népének szíve absolon felé hajlik.

u ono vreme ne beše cara u izrailju; svaki èinjaše šta mu beše drago.
ebben az idõben nem volt király izráelben; azért mindenki azt cselekedte, a mi jónak látszott az õ szemei elõtt.

slušaj, narode moj, i zasvedoèiæu ti, izrailju, o kad bi me poslušao:
a nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. szela.

tako ja bio živ, govori gospod gospod, neæete više govoriti te prièe u izrailju.
Élek én, ezt mondja az Úr isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek izráelben.

a gospod me uze od stada i reèe mi gospod: idi, prorokuj narodu mom izrailju.
de elhívott engem az Úr a nyáj mellõl, és mondá nékem az Úr: menj el és prófétálj az én népemnek, az izráelnek!

i iduæi svake godine obilažaše vetilj i galgal i mispu, i sudjaše izrailju u svim tim mestima.
És elmegy vala esztendõnként, és bejárá béthelt, gilgált és mispát, és ítéletet hozott vala izráel felett mind e helyeken.

ali saul reèe: da se ne pogubi danas niko, jer je danas gospod uèinio spasenje u izrailju.
saul azonban azt mondá: senkit se öljetek meg a mai napon, mert ma szerzett szabadulást az Úr izráelnek.

slušaj, narode moj, šta æu ti kazati, izrailju, šta æu ti javiti. ja sam bog, bog tvoj.
hallgass én népem, hadd szóljak! te izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; isten vagyok én, a te istened.

a vi, gore izrailjeve, puštaæete grane svoje, i rod svoj nosiæete narodu mom izrailju, jer æe skoro doæi.
ti pedig, izráel hegyei, neveljétek ágaitokat és hozzátok gyümölcsötöket az én népemnek, izráelnek, mert közel vannak, hogy hazajõjjenek.