From professional translators, enterprises, web pages and freely available translation repositories.
non reppulit deus plebem suam quam praesciit an nescitis in helia quid dicit scriptura quemadmodum interpellat deum adversus israhe
nem vetette el isten az õ népét, melyet eleve ismert. avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás illésrõl? a mint könyörög istenhez izráel ellen, mondván:
propter quod continet in scriptura ecce pono in sion lapidem summum angularem electum pretiosum et qui crediderit in eo non confundetu
azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül.
cum essem cum eis ego servabam eos in nomine tuo quos dedisti mihi custodivi et nemo ex his perivit nisi filius perditionis ut scriptura impleatu
mikor velök valék a világon, én megtartám õket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megõrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
dixerunt ergo ad invicem non scindamus eam sed sortiamur de illa cuius sit ut scriptura impleatur dicens partiti sunt vestimenta mea sibi et in vestem meam miserunt sortem et milites quidem haec fecerun
mondának azért egymásnak: ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. a vitézek tehát ezeket mûvelék.
et erit manus mea super prophetas qui vident vana et divinant mendacium in concilio populi mei non erunt et in scriptura domus israhel non scribentur nec in terra israhel ingredientur et scietis quia ego dominus deu
És lészen kezem a próféták ellen, kik hívságot látnak és hazugságot jövendölgetnek; az én népem gyülekezetében nem lesznek, izráel házának könyvébe nem irattatnak, és izráel földjére be nem mennek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr isten.
quaeque sustinuerint et quae deinceps inmutata sint suscepere iudaei super se et semen suum et super cunctos qui religioni eorum voluerint copulari ut nulli liceat duos hos dies absque sollemnitate transigere quam scriptura testatur et certa expetunt tempora annis sibi iugiter succedentibu
elhatározák és elfogadák a zsidók mind magokra, mind ivadékokra és mindazokra, a kik hozzájok csatlakoznak, örök idõkre, hogy megtartják e két napot, írásuk és határozatuk szerint, minden esztendõben.