Você procurou por: fügefa (Húngaro - Espanhol)

reggel pedig, a mikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestõl kiszáradott.
por la mañana, pasando por allí vieron que la higuera se había secado desde las raíces

azon a napon, így szól a seregeknek ura, kiki hívja majd a maga felebarátját a szõlõtõ alá és a fügefa alá.
en aquel día, dice jehovah de los ejércitos, cada uno de vosotros invitará a su amigo para estar debajo de su vid y debajo de su higuera.

És péter visszaemlékezvén, monda néki: mester nézd, a fügefa, a melyet megátkoztál, kiszáradott.
entonces pedro, acordándose, le dijo: --rabí, he aquí la higuera que maldijiste se ha secado

avagy atyámfiai, teremhet-é a fügefa olajmagvakat, vagy a szõlõtõ fügét? azonképen egy forrás sem adhat sós és édes vizet.
hermanos míos, ¿puede la higuera producir olivas, o la vid higos? tampoco de una fuente de agua salada brota agua dulce

mert a fügefa nem fog virágozni, a szõlõkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.
aunque la higuera no florezca ni en las vides haya fruto, aunque falle el producto del olivo y los campos no produzcan alimento, aunque se acaben las ovejas del redil y no haya vacas en los establos

elszáradt a szõlõtõ; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezõnek minden gyümölcsfája kiaszott. bizony kiszáradott az öröm az emberek közül.
se seca la vid, se echa a perder la higuera; también el granado, la palmera y el manzano. se han secado todos los árboles del campo, por lo cual se ha desvanecido la alegría de los hijos del hombre

a fügefa [is] azt mondta nékik: elhagyjam-é édességemet és jó gyümölcseimet, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?
pero la higuera les respondió: "¿he de renunciar a mi dulzura y a mi buen fruto, para ir a mecerme por encima de los árboles?

a fügefáról vegyétek pedig a példát. a mikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.
de la higuera aprended la parábola: cuando su rama ya está tierna y brotan sus hojas, sabéis que el verano está cerca