Şunu aradınız:: jeremiją (Litvanca - Macarca)

tada išsipildė, kas buvo pasakyta per pranašą jeremiją:
ekkor teljesedék be, a mit jeremiás próféta mondott, a midõn így szólt:

jie ištraukė jeremiją virvėmis iš šulinio. jis liko sargybos kieme.
kivonták azért jeremiást köteleken és kihozák õt a verembõl, és lakék jeremiás a tömlöcz pitvarában.

nebukadnecaras, babilono karalius, davė įsakymą sargybos viršininkui nebuzaradanui apie jeremiją:
jeremiás felõl pedig parancsot ada nabukodonozor, a babiloni király nabuzáradánnak, a poroszlók fejének, mondván:

kunigai, pranašai ir visa tauta girdėjo jeremiją kalbant šiuos žodžius viešpaties namuose.
hallák pedig a papok és próféták és az egész község jeremiást, a mint ez igéket szólá az Úr házában.

etiopas ebed melechas, karaliaus namų eunuchas, išgirdęs, kad jeremiją įmetė į šulinį,
És meghallotta ebed-melek, a szerecsen, a ki udvari szolga vala (õ pedig a király házában vala), hogy jeremiást a verembe vetették, a király pedig a benjámin-kapuban ül vala.

kunigas pašhūras, imero sūnus, vyriausiasis viešpaties namų prižiūrėtojas, girdėjo jeremiją pranašaujant.
És hallá passúr a pap, az immár fia (õ pedig fejedelem vala az Úr házában), jeremiást, a mint e szókat prófétálja vala:

tada, nuplakdinęs pranašą jeremiją, įtvėrė jį į šiekštą viršutiniuose benjamino vartuose, prie viešpaties namų.
És megcsapdosá passúr jeremiást a prófétát, és beveté õt a tömlöczbe, a mely a benjámin felsõ kapujában vala, az Úr háza mellett.

bet nei jis, nei jo tarnai, nei krašto gyventojai neklausė viešpaties žodžių, kalbėtų per pranašą jeremiją.
de nem hallgatá sem õ, sem az õ szolgái, sem a föld népe az Úrnak szavát, a melyet szólott vala jeremiás próféta által.

jis darė pikta viešpaties, savo dievo, akyse ir nenusižemino prieš pranašą jeremiją, kuris kalbėjo viešpaties žodžius.
gonoszul cselekedék az Úr elõtt, az õ istene elõtt, és nem alázta meg magát jeremiás próféta elõtt, a ki az Úr képében [szól vala] néki.

viešpats kalbėjo per jeremiją visiems izraelitams, gyvenantiems egipto žemėje: migdole, tachpanhese, nofe ir patroso krašte:
az a szó, a mely lõn jeremiáshoz, minden júdabeliek felõl, a kik laknak vala Égyiptom földében, a kik laknak vala migdolban, táfnesben, nófban és pátrosz földében, mondván:

sargybos viršininkas įsakė pašaukti jeremiją ir tarė jam: “viešpats, tavo dievas, paskelbė apie ateinančią nelaimę šitai vietai.
És a poroszlók feje elvivé jeremiást, és monda néki: az Úr, a te istened rendelte ezt a büntetést e hely ellen.

karalius įsakė etiopui ebed melechui: “imk iš čia trisdešimt vyrų ir ištrauk pranašą jeremiją iš šulinio, kol nenumirė”.
parancsola azért a király ebed-meleknek, a szerecsennek, mondván: végy magadhoz innét harmincz embert, és vedd fel jeremiás prófétát a verembõl, mielõtt meghalna.

jeremijas atsakė: “tai netiesa, aš nebėgu pas chaldėjus”. irija nepatikėjo. jis sulaikė jeremiją ir nuvedė pas kunigaikščius.
És monda jeremiás: hazugság! nem szököm a káldeusokhoz; de nem hallgata rá. És jériás megfogá jeremiást, és vivé õt a fejedelmekhez.

jam atėjus prie benjamino vartų, sargybinis irija, sūnus Šelemijos, sūnaus hananijos, sulaikė pranašą jeremiją ir tarė: “tu bėgi pas chaldėjus!”
kor pedig õ a benjámin kapujához [ére] és ott vala egy õr, a kinek neve jériás vala, selémiásnak fia, a ki hanániásnak fia vala, megfogá az jeremiás prófétát, és monda: te a káldeusokhoz szököl!

jeremijau, o tau nederėtų prikąsti liežuvį?
jeremiás! tanuld fékezni nyelved!