Şunu aradınız:: jezreeliečio (Litvanca - Macarca)

ahabas, sužinojęs, kad nabotas miręs, tuojau išėjo į jezreeliečio naboto vynuogyną, kad jį pasisavintų.
És mikor meghallotta akháb, hogy nábót meghalt, felkelt akháb, hogy lemenjen a jezréelbeli nábót szõlõjébe, és azt elfoglalja.

jehoramas įsakė paruošti vežimą. izraelio karalius jehoramas ir judo karalius ahazijas išvažiavo kiekvienas savo vežime. jie sutiko jehuvą prie jezreeliečio naboto žemės sklypo.
akkor monda jórám: fogjatok be! És befogván az õ szekerét, kiméne jórám, az izráel királya, és akházia, a júda királya, mindenik a maga szekerén, jéhu eleibe, és a jezréelbeli nábót mezején találkoztak vele.

jis jai atsakė: “aš prašiau jezreeliečio naboto parduoti man savo vynuogyną arba išmainyti į kitą vynuogyną, bet jis nesutiko”.
õ monda néki: mert ama jezréelbeli nábóttal beszéltem, és azt mondám néki: add nékem a te szõlõdet pénzért, vagy ha inkább tetszik, más szõlõt adok néked érette, õ [pedig] azt mondta: nem adom néked az én szõlõmet.

ahabas sugrįžo į namus paniuręs ir nepatenkintas dėl jezreeliečio naboto atsakymo: “neatiduosiu savo tėvų palikimo”. jis atsigulė į lovą, nusisuko ir nevalgė.
kor haza méne akháb nagy bánattal és haraggal a beszéd miatt, a melyet szólott néki a jezréelbeli nábót, mondván: nem adom néked az én atyáimtól maradt örökséget; és lefeküvék az õ ágyára, és arczát [a fal felé] fordítá, és nem evék kenyeret.

jehuvas įsakė savo vadui bidkarui: “išmesk jį ant jezreeliečio naboto lauko! aš prisimenu, kaip mudu važiavome paskui jo tėvą ahabą ir viešpats paskelbė prieš jį šį sprendimą:
És monda bidkárnak, az õ hadnagyának: fogd meg és vesd a jezréelbeli nábót mezejére; mert emlékezz csak vissza, mikor mi, én és te, ketten az õ atyja, akháb után lovagoltunk, és az Úr õ felõle ezt a fenyegetést mondotta: