Şunu aradınız:: sørgeklær (Norveççe - Macarca)

må jeg gå i sørgeklær nå?
ez azt jelenti, hogy teljes gyászban kell lennem?

- hun ville ikke bære sørgeklær.
bizonyára vonakodott gyászba öltözni.

og du går fremdeles i sørgeklær?
És ön még mindig gyászruhában...

vi kommer alle til å gå kledd i sørgeklær.
mindannyian feketében leszünk. nem.

jeg er kroket, aldeles nedbøiet; hele dagen går jeg i sørgeklær.
lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

over mitt folks sønderknuselse er jeg sønderknust; jeg går i sørgeklær, forferdelse har grepet mig.
az én népem leányának romlása miatt megromlottam, szomorkodom, iszonyat fogott el engem!

juda sørger, og dets byer vansmekter; de sitter i sørgeklær på jorden, og jerusalems klageskrik stiger op.
gyászol júda, és kapui roskadoznak; szomorkodnak a földön, és jeruzsálem kiáltása felszáll.

når det gjelder den glupske tiger tamora ... lkke noe liktog eller menneske i sørgeklær, ingen klokkeklang skal følge henne.
de ez a vérszomjas tigris,tamora... ne kapjon szertartást, senki se sirassa, ne szóljon érte lélekharang.

for du er den gud som er mitt vern. hvorfor har du forkastet mig? hvorfor skal jeg gå i sørgeklær under fiendens trykk?
hiszen te vagy oltalmam istene, miért vetettél hát meg engemet? miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

jeg må si til gud, min klippe: hvorfor har du glemt mig? hvorfor skal jeg gå i sørgeklær under fiendens trykk?
hadd mondjam istennek, az én kõszálamnak: miért felejtkeztél el rólam? miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

i har sagt: fåfengt er det å tjene gud, og hvad vinning har det vært for oss at vi har aktet på hans bud, og at vi har gått i sørgeklær for herrens, hærskarenes guds skyld?
azt mondtátok: hiábavaló az isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a seregeknek ura elõtt?

da sendte joab bud til tekoa og hentet derfra en klok kvinne, og han sa til henne: lat som om du har sorg, og klæ dig i sørgeklær og salv dig ikke med olje, men te dig som en kvinne som alt i lang tid har sørget over en død,
külde joáb tékoa [városába], és hozata onnét egy asszonyt, ki igen eszes vala, és monda néki: kérlek tetessed, mintha nagy keserûséged volna, és öltözzél fel gyászruhába, és olajjal se kend meg magadat; és légy olyan, mint aféle asszony, ki sokáig siratta halottját.

og jeg, jeg klædde mig i sørgeklær, da de var syke; jeg plaget min sjel med faste, og min bønn vendte tilbake til min barm*. / {* d.e. jeg bad med hodet bøid mot mitt bryst.}
pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.