Şunu aradınız:: govorim (Sırpça - Macarca)

a meni ne verujete, jer ja istinu govorim.
mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem.

kao mudrima govorim; sudite vi šta govorim.
mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti, a mit mondok.

ali ovo govorim po svetu a ne po zapovesti;
ezt pedig kedvezésképen mondom, nem parancsolat szerint.

govorim dubini: presahni i isušiæu reke tvoje;
ki ezt mondja a mélységnek: száradj ki! és kiapasztom folyóvizeidet!

hvala bogu mom što govorim jezike veæma od svih vas.
hálát adok az én istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni;

a ovo govorim, da vas niko ne prevari slatkim reèima.
ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitetõ beszéddel.

potrpite me da ja govorim, a kad izgovorim, podsmevajte mi se.
szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

radi braæe svoje, i prijatelja svojih govorim: mir ti!
atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

razumi šta govorim; a gospod da ti da razum u svemu.
Értsd meg a mit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.

ne govorim zbog nedostatka, jer se ja navikoh biti dovoljan onim u èemu sam.
nem hogy az én szûkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek.

a ja ne primam svedoèanstva od èoveka, nego ovo govorim da se vi spasete.
de én nem embertõl nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.

Èeznu oèi moje za reèju tvojom; govorim: kad æeš me utešiti?
te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?

Šta dakle govorim? da je idol šta? ili idolska žrtva da je šta?
mit mondok tehát? hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami?

potom zovi me, i ja æu odgovarati; ili ja da govorim, a ti mi odgovaraj.
azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

a što me zovete: gospode! gospode! a ne izvršujete šta vam govorim?
miért mondjátok pedig nékem: uram! uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?

ako dakle ne znam silu glasa, biæu nemac onom kome govorim, i onaj koji govori biæe meni nemac.
hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélõnek idegen leszek, és a beszélõ is idegen elõttem.

a ovo govorim, braæo, da telo i krv ne mogu naslediti carstvo božije, niti raspadljivost neraspadljivosti nasledjuje.
azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

ali ne govorim za savest tvoju, nego drugog; jer zašto da moju slobodu sudi savest drugog?
de nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete?

a ovo govorim na korist vama samim, ne da vam nametnem zamku na vrat, nego za lepu i pristojnu službu gospodu bez smetnje.
ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tõrt vessek néktek, hanem hogy illendõképen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatatlanul.

jer od kad govorim, vapim, radi nasilja i pustošenja vièem, jer mi je reè gospodnja na porugu i na podsmeh svaki dan.
mert a hányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: erõszak és romlás! mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem.