Şunu aradınız:: hleb (Sırpça - Macarca)

ja sam hleb života.
Én vagyok az életnek kenyere.

hleb naš potrebni daj nam danas;
a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

hleb naš potrebni daj nam svaki dan;
a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként.

jer jedu hleb bezbožnosti i piju vino nasilja.
mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erõszaktételnek borát iszszák.

sto sa svim spravama, i hleb za postavljanje,
az asztalt és annak minden edényét, és a szent kenyeret.

i dade jakovu sinu svom u ruke jelo i hleb što zgotovi.
És az ételt a melyet készített vala, kenyérrel együtt adá jákóbnak az õ fiának kezébe.

jedem pepeo kao hleb, i piæe svoje rastvaram suzama.
minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

tada mu rekoše: gospode! daj nam svagda taj hleb.
mondának azért néki: uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!

baci hleb svoj povrh vode; jer æeš ga naæi posle mnogo vremena.
vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap mulva megtalálod azt.

tada vikahu jevreji na njega što reèe: ja sam hleb koji sidje s neba.
zúgolódának azért a zsidók õ ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá.

a melhisedek car salimski iznese hleb i vino; a on beše sveštenik boga višnjeg.
melkhisédek pedig sálem királya, kenyeret és bort hoza; õ pedig a magasságos istennek papja vala.

i èovek mira mog, u kog se uzdah, koji jedjaše hleb moj, podiže na me petu.
istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!

i jedan hleb i jedan kolaè s uljem i jednu pogaèu iz kotarice u kojoj budu presni hlebovi pred gospodom.
meg egy kenyeret és egy olajos kalácsot és egy lepényt a kovásztalan kenyérnek kosarából, mely az Úr elõtt van;

Èaša blagoslova koju blagosiljamo nije li zajednica krvi hristove? hleb koji lomimo nije li zajednica tela hristovog?
a hálaadásnak pohara, a melyet megáldunk, nem a krisztus vérével való közösségünk-é? a kenyér, a melyet megszegünk, nem a krisztus testével való közösségünk-é?

i svaki dan behu jednako jednodušno u crkvi, i lomljahu hleb po kuæama, i primahu hranu s radošæu i u prostoti srca,
És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.

i po stolu za hlebove postavljene neka prostru prostiraè od porfire, i neka metnu na nj zdele i èaše i vedra i kotliæe, i hleb svagda neka je na njemu.
szent [kenyerek] asztalát is borítsák be kékszínû ruhával, azon felül tegyék rá a tálakat, a csészéket, a kelyheket, és az italáldozathoz való kancsókat, és ama szüntelen való kenyér is rajta legyen.

neka budu sveti bogu svom, i neka ne skvrne ime boga svog, jer prinose žrtve ognjene gospodnje, hleb boga svog, zato neka su sveti.
szentek legyenek istenöknek, és az õ istenöknek nevét meg ne szentségtelenítsék, mert az Úrnak tûzáldozatait, istenöknek kenyerét õk áldozzák; azért szentek legyenek.

i kad jedjahu uze isus hleb i blagoslovivši prelomi ga, i dade im, i reèe: uzmite, jedite; ovo je telo moje.
És mikor õk evének, vévén jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: vegyétek, egyétek; ez az én testem.