Şunu aradınız:: jevreji (Sırpça - Macarca)

a jevreji opet uzeše kamenje da ga ubiju.
ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék õt.

a i jevreji se složiše govoreæi da je ovo tako.
helybenhagyák pedig a zsidók is, mondogatván, hogy úgy vannak ezek.

jer i jevreji znake ištu, i grci premudrosti traže.
mert egyfelõl a zsidók jelt kívánnak, másfelõl a görögök bölcseséget keresnek.

mi koji smo rodjeni jevreji, a ne grešnici iz neznabožaca,
mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bûnösök,

zato me jevreji uhvatiše u crkvi i hteše da me raskinu.
ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a templomban.

i kad on ovo reèe, otidoše jevreji prepiruæi se medju sobom.
És mikor ezeket mondotta, elmenének a zsidók, magok között sokat vetekedve.

a kad se navrši podosta dana, dogovoriše se jevreji da ga ubiju.
több nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartának, hogy õt megöljék:

tada vikahu jevreji na njega što reèe: ja sam hleb koji sidje s neba.
zúgolódának azért a zsidók õ ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá.

a u jerusalimu stajahu jevreji ljudi pobožni iz svakog naroda koji je pod nebom.
lakoznak vala pedig jeruzsálemben zsidók, istenfélõ férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.

a kad beše galion namesnik u ahaji, napadoše jevreji jednodušno na pavla i dovedoše ga na sud
mikor pedig gallió volt akhája tiszttartója, reátámadának a zsidók egyakarattal pálra, és vivék õt a törvényszék elébe,

tada govorahu jevreji onome što ozdravi: danas je subota i ne valja ti odra nositi.
mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod!

i dovedavši ih k vojvodama, rekoše: ovi su ljudi jevreji, i mute po našem gradu,
És odavezetvén õket a bírákhoz, mondának: ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat,

moje dakle življenje od mladosti, koje je isprva bilo medju narodom mojim u jerusalimu, znadu svi jevreji.
az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétõl az én népem közt jeruzsálemben folyt le, tudják a zsidók mindnyájan.

a kad razabraše jevreji solunski da pavle u veriji propovedi reè božju, dodjoše i onamo te uzdigoše i pobuniše narod.
mikor azonban tudtokra esett a thessalonikából való zsidóknak, hogy béreában is prédikálta pál az istennek ígéjét, elmenének, és a sokaságot ott is felháboríták.

jer fariseji i svi jevreji, ne jedu dok ne umiju ruke do lakata, držeæi se onog što im je ostalo od starih;
mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erõsen megmossák;

poživevši pak onamo tri meseca stadoše mu jevreji raditi o glavi kad htede da se odveze u siriju, i namisli da se vrati preko makedonije.
És ott töltött három hónapot. És mivelhogy a zsidók lest hánytak néki, a mint siriába készült hajózni, úgy végezé, hogy maczedónián át tér vissza.

a kad htede da se navrši sedam dana, videvši ga u crkvi oni jevreji što behu iz azije, pobuniše sav narod, i metnuše ruke na nj.
mikor pedig a hét nap immár eltelõben volt, az Ázsiából való zsidók, meglátván õt a templomban, felindíták az egész sokaságot, és reá veték kezöket,

a kad ga dovedoše, stadoše unaokolo jevreji koji behu došli iz jerusalima, i mnoge teške krivice iznošahu na pavla, kojih ne mogahu posvedoèiti,
mikor pedig az megjelent, körülállák a zsidók, kik alámentek vala jeruzsálembõl, sok és súlyos vádat hozván fel pál ellen, melyeket nem bírtak bebizonyítani;

jesu li jevreji? i ja sam; jesu li izrailjci? i ja sam? jesu li seme avraamovo? i ja sam;
héberek õk? Én is. izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.

odgovoriše mu jevreji govoreæi: za dobro delo ne bacamo kamenje na te, nego za hulu na boga, što ti, èovek buduæi, gradiš se bog.
felelének néki a zsidók, mondván: jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre istenné teszed magadat.