Şunu aradınız:: ropstva (Sırpça - Macarca)

potom slaviše koji se vratiše iz ropstva pashu èetrnaestog dana prvog meseca.
És megtarták a rabságból visszajöttek a páskhát az elsõ hó tizennegyedik napján;

da æe se i sama tvar oprostiti od ropstva raspadljivosti na slobodu slave dece božije.
azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az isten fiai dicsõségének szabadságára.

i kad te smiri gospod od truda tvog i muke i od ljutog ropstva u kome si robovao,
És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett,

potom oglasiše po judeji i jerusalimu svim koji se vratiše iz ropstva, da se skupe u jerusalim,
És meghirdeték júdában és jeruzsálemben mindazoknak, a kik a rabságból hazajöttek, hogy jeruzsálembe gyûljenek;

stojte dakle u slobodi kojom nas hristos oslobodi, i ne dajte se opet u jaram ropstva uhvatiti.
annakokáért a szabadságban, melyre minket krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.

i mojsije kaza tako sinovima izrailjevim; ali ne poslušaše mojsija od slabosti duha svog i od ljutog ropstva.
eképen szóla mózes az izráel fiaihoz; de nem hallgatának mózesre, a kislelkûség és a kemény szolgálat miatt.

i sinovi izrailjevi, sveštenici i leviti i ostali izmedju onih koji se vratiše iz ropstva posvetiše taj dom božji radujuæi se.
És megtarták izráel fiai, a papok, a léviták és a fogságból visszajött többiek isten házának felszentelését örömmel.

i skupiše se k meni svi koji se bojahu reèi boga izrailjevog za prestup onih koji dodjoše iz ropstva, a ja sedjah tužan do veèernje žrtve.
hozzám gyûlének mindnyájan, a kik reszketve [gondoltak] izráel istenének beszédeire azoknak vétke miatt, a kik a fogságból megjöttek vala; és én veszteg ülök vala mind az estvéli áldozatig.

iseli se juda od muke i ljutog ropstva; sedi medju narodima, ne nalazi mir; svi koji ga goniše stigoše ga u tesnacu.
számkivetésbe méne júda a nyomorúság és a szolgálat sokasága miatt! ott ül õ a pogányok közt; nem talál nyugodalmat; valamennyi üldözõje utólérte a szorultságában.

dodje ananije, jedan od braæe moje s nekima iz judeje; i zapitah ih za judejce, za ostatak što beše ostao od ropstva i za jerusalim.
És jöve hozzám hanáni, egy az én atyámfiai közül, és vele együtt férfiak júdából, és tudakozódtam tõlök a fogságból megszabadult maradék zsidók felõl és jeruzsálem felõl.

a oni mi rekoše: ostatak što osta od ropstva onde u zemlji, u velikoj je nevolji i sramoti, i zid je jerusalimski razvaljen i vrata su mu ognjem popaljena.
És mondának nékem: a fogságból megszabadult maradék zsidók ott abban a tartományban nagy nyomorúságban és gyalázatban vannak; és azonfelül jeruzsálem kõfala lerontatott, s kapui tûzben égtek meg!

ovo su ljudi iz ovog kraja što se vratiše iz ropstva izmedju onih koji biše preseljeni, koje preseli navuhodonosor, car vavilonski, pa se vratiše u jerusalim i u judeju, svaki u svoj grad,
ezek a tartománynak fiai, a kik feljöttek vala a rabság foglyai közül, a kiket fogva vitetett nabukodonozor, babilónia királya, s most visszajövének jeruzsálembe és júdába, kiki az õ városába.

ovako veli gospod: evo, ja æu povratiti iz ropstva šatore jakovljeve i smilovaæu se na stanove njegove; i grad æe se sazidati na mestu svom, i dvor æe stajati na svoj naèin.
ezt mondja az Úr: Ímé, visszahozom jákób sátorának foglyait, és könyörülök az õ hajlékain, és a város felépíttetik az õ magas helyén, és a palota a maga helyén marad.

i koji biše u ropstvu pa se vratiše iz ropstva prinesoše na žrtvu paljenicu bogu izrailjevom dvanaest junaca za svega izrailja, devedeset i šest ovnova, sedamdeset i sedam jaganjaca, dvanaest jaraca za greh, sve to na žrtvu paljenicu gospodu.
a kik pedig megérkeztek a fogságból, a rabságnak fiai, égõáldozatokat vivének izráel istenének: tizenkét tulkot egész izráelért, kilenczvenhat kost, hetvenhét bárányt, tizenkét bakot bûnért való áldozatra, mindezt egészen égõáldozatul az Úrnak.

i druge godine po povratku njihovom k domu božijem u jerusalim, drugog meseca, poèeše zorovavelj sin salatilov i isus sin josedekov i ostala braæa njihova, sveštenici i leviti, i svi koji dodjoše iz ropstva u jerusalim i postaviše levite od dvadeset godina i više da nastoje nad poslom oko doma gospodnjeg.
második esztendõben azután, hogy fölmenének az isten házához jeruzsálembe, a második hónapban megkezdték az építést zorobábel, a sealtiél fia és jésua, a jósádák fia és a többi atyjafiaik, a papok és léviták és mindnyájan, a kik a fogságból visszajöttek vala jeruzsálembe, és rendelék a lévitákat, a kik húsz esztendõsök vagy azon felül valának, az Úr háza építésének vezetésére.