Вы искали: prenderemo (Итальянский - Венгерский)

li prenderemo quando risaliranno in superficie!
elcsípjük őket, amikor feljönnek a felszínre! !

allora noi vi daremo le nostre figlie e ci prenderemo le vostre, abiteremo con voi e diventeremo un solo popolo
Így a mi leányainkat néktek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk;

ma se voi non ci ascoltate a proposito della nostra circoncisione, allora prenderemo la nostra figlia e ce ne andremo»
hogyha pedig nem hallgattok reánk, hogy körûlmetélkedjetek: felveszszük a mi leányunkat és elmegyünk.

gli rispose gesù: «se uno mi ama, osserverà la mia parola e il padre mio lo amerà e noi verremo a lui e prenderemo dimora presso di lui
felele jézus és monda néki: ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.

in primo luogo, il risanamento delle finanze pubbliche èuna priorità per tui noi: prenderemo tu e le misure necessarie per raggiungere gli obieivi di bilancio questanno enegli anni avenire, in linea con le procedure per idisavanzi eccessivi.
megállapodtunk továbbá apénzügyi ágazatbeli válságkezelésre és -rendezésre irányuló munka fokozásáról, valamint apénzügyi ágazatnak aválság költségeihez való méltányos és számo ev hozzájárulásáról is.

mi disse come in quella masnada vi fossero due mascalzoni ai quali non era cosa priva di pericolo l’usar compassione; ma quanto agli altri non dubitava, che assicurandosi di loro non si facessero tornare al dovere. interrogatolo chi fossero i due indegni di misericordia, mi rispose che in quella distanza non li sapeva discernere; ma che, qualunque spedizione io avessi creduto fare, egli si metteva affatto sotto i miei ordini. — «se è così, soggiunsi, ritiriamoci in luogo ove non possano nè vederci nè udirci, a fine di non destarli, e lì prenderemo altre risoluzioni.»
azt hittük, hogy a pusztulás vár ránk ezen a lakatlan helyen. - hol vannak most az alávaló ellenségeik? - kérdeztem. - tudják, hogy hová kóboroltak? - ott heverésznek - mutatott az erdő sűrűje felé -, és remegek a gondolattól, hogy látták önt, amint velünk beszélget, mert akkor biztosan végeznek mindannyiunkkal. - van-e lőfegyverük? - kérdeztem, mire a kapitány azt válaszolta, hogy csak kettő, amik közül az egyiket a csónakban hagyták. - akkor a többit bízzák csak rám - mondtam. - Úgy tűnik, mind alszanak, nem lesz nehéz megölni őket, de mi lenne, ha csak foglyokat ejtenénk? a kapitány elmondta nekem, hogy a matrózok között volt két elvetemült gazfickó, akikkel szemben nem lenne bölcs dolog kegyelmet tanúsítani, viszont úgy gondolta, hogy ha ezekkel már nincs gond, akkor a többiek visszatérnek a korábbi kötelességük teljesítéséhez.