Je was op zoek naar: golenishchev (Engels - Hongaars)

'golenishchev!'
goleniscsev!

'yes, yes, wonderful!' chimed in golenishchev and anna.
bizony, csodálatos! - tódították goleniscsev és anna.

this straightforward and simple attitude toward her own position pleased golenishchev.
helyzetének ez az egyenes és egyszerű fölfogása tetszett goleniscsevnek.

'do you paint?' inquired golenishchev, turning quickly to vronsky.
talán bizony festesz? - kérdezte goleniscsev hirtelen oda fordulván vronszkijhoz.

mussorgsky: songs and dances of death (golenishchev-kutuzov)
muszorgszkij: a halál dalai és táncai (golanyiscsev-kutuzov)

golenishchev never missed an opportunity to instil into mikhaylov a true understanding of art.
goleniscsev egyetlen alkalmat se mulasztott el arra, hogy mihajlovnak a művészet helyes fölfogását sugalmazza.

a similar expression of pleasure replaced the former anxious look on golenishchev's face.
az örömnek ugyanilyen kifejezése váltotta föl goleniscsev arczának előbbeni, aggodalmas kifejezését is.

he did not like this, but nevertheless he felt that golenishchev was not happy and he was sorry for him.
ez sehogy' se tetszett neki, de azért érezte, hogy goleniscsev boldogtalan, és megsajnálta.

'how good!' remarked golenishchev, evidently sincerely impressed by the charm of the picture.
de milyen szép! - lelkesedett goleniscsev is, a kit a kép szépsége, úgy látszik, szintén őszintén elragadott.

'one thing might be said, if you will allow me to make the remark,' began golenishchev.
csak egyet még, ha ugyan megengedi ezt az észrevételt... - szólott goleniscsev.

golenishchev pulled himself up and unwillingly agreed, but as the artist lived in a distant part of the town they decided to hire a carriage.
goleniscsev fölocsúdott és szívesen beleegyezett. de mert a művész egy távoleső negyedben lakott, elhatározták, hogy kocsiba ülnek.

an hour later anna, seated beside golenishchev with vronsky facing them, drove to a new ugly house in a distant quarter of the town.
egy órára rá anna, a ki goleniscsev mellett ült, és vronszkij, a ki velük szemben a kis ülésen foglalt helyet, megérkeztek abba a távoleső negyedbe, egy új, de csunya ház elé.

and he, as well as golenishchev, and especially anna, thought it very good because it resembled famous pictures much more than mikhaylov's did.
Ő maga is, goleniscsev is, de különösen anna úgy találták, hogy a kép nagyon szép, mert sokkal inkább hasonlít hírneves képekhez, mint mihajlov festménye.

on that occasion vronsky found that golenishchev had chosen some high-flown liberal activity and therefore felt he must despise vronsky's profession and activities.
e találkozás alkalmával vronszkij meggyőződött róla, hogy goleniscsev valami magasan szárnyaló, szabadelvű munkakört választott magának, s ennek következtében lenézéssel volt az ő foglalkozása és hivatása iránt.

'i have,' answered golenishchev. 'of course he is not without talent, but his tendency is quite a false one.
láttam, - felelt goleniscsev. - annyi bizonyos, hogy van tehetsége, de teljesen hamis irányban halad.

i did not know,' golenishchev replied in a tone of indifference, though he was quite aware of it. 'been here long?' he added.
ezt nem is tudtam (pedig tudta), - felelt goleniscsev egykedvűen. - rég itt vagy már? - tette hozzá.

'that will come in good time,' said golenishchev, consolingly. in his opinion vronsky had talent, and especially the education that gives a lofty outlook on art.
majd megjön az is, - vígasztalta őt goleniscsev, a kinek a fölfogása szerint vronszkijnak nemcsak tehetsége, de műveltsége is megvolt hozzá, hogy magasabb szempontból fogja föl a művészetet.

the fact that this opinion was but one of a million of other opinions which – as mikhaylov well knew – would all have been just did not for him detract from the importance of golenishchev's remark.
az, hogy ez az észrevétel csak egy volt a közül a sok millió közül, a mely, mint mihajlov erősen meg volt győződve, mind helyes lett volna, éppenséggel nem kisebbítette előtte goleniscsev észrevételének a jelentőségét.

'do you know what we'll do?' cried anna, who for some time had been furtively exchanging looks with vronsky and knew that the latter was not at all interested in the education of the artist but was only concerned to help him by giving him a commission for a portrait. 'do you know what we'll do?' she resolutely interrupted golenishchev, who was in the full flow of his speech. 'let us go and see him.'
tudja mit? - szólott anna, a ki már régen óvatos pillantásokat váltott vronszkijval, és tudta, hogy őt nem érdekli ennek a művésznek a műveltsége, hanem egyszerűen csak az a gondolat foglalkoztatja, hogy segítsen rajta és egy arczképet rendeljen meg nála. - tudja mit? - szakította félbe elszántan goleniscsevet. - gyerünk el hozzá!