Şunu aradınız:: iohannes (Latince - Macarca)

iohannes amos comenius
comenius

dicebat enim illi iohannes non licet tibi habere ea
mert ezt mondja vala néki jános: nem szabad néked õvele élned.

altera die iterum stabat iohannes et ex discipulis eius du
snap ismét [ott] állt vala jános és kettõ az õ tanítványai közül;

haec in bethania facta sunt trans iordanen ubi erat iohannes baptizan
ezek béthabarában lettek, a jordánon túl, a hol jános keresztel vala.

petrus autem et iohannes ascendebant in templum ad horam orationis nona
péter és jános pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilenczre.

venit enim iohannes neque manducans neque bibens et dicunt daemonium habe
mert eljött jános, a ki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne.

in diebus autem illis venit iohannes baptista praedicans in deserto iudaea
azokban a napokban pedig eljöve keresztelõ jános, a ki prédikál vala júdea pusztájában.

iohannes autem prohibebat eum dicens ego a te debeo baptizari et tu venis ad m
jános azonban visszatartja vala õt, mondván: nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jõsz én hozzám?

respondit iohannes et dixit non potest homo accipere quicquam nisi fuerit ei datum de cael
felele jános és monda: az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennybõl adatott néki.

et abiit iterum trans iordanen in eum locum ubi erat iohannes baptizans primum et mansit illi
És újra elméne túl a jordánon, arra a helyre, a hol jános elõször keresztelt vala; és ott marada.

et annas princeps sacerdotum et caiphas et iohannes et alexander et quotquot erant de genere sacerdotal
És annás, a fõpap, és kajafás és jános és sándor, és a kik csak fõpapi nemzetségbeliek valának.

et accedunt ad illum iacobus et iohannes filii zebedaei dicentes magister volumus ut quodcumque petierimus facias nobi
És hozzájárulának jakab és jános, a zebedeus fiai, ezt mondván: mester, szeretnõk, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk.

cum vidissent autem discipuli eius iacobus et iohannes dixerunt domine vis dicimus ut ignis descendat de caelo et consumat illo
mikor pedig ezt látták az õ tanítványai, jakab és jános, mondának: uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tûz szálljon alá az égbõl, és emészsze meg ezeket, mint illyés is cselekedett?

ipse autem iohannes habebat vestimentum de pilis camelorum et zonam pelliciam circa lumbos suos esca autem eius erat lucustae et mel silvestr
ennek a jánosnak a ruhája pedig teveszõrbõl vala, és bõröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.

cum impleret autem iohannes cursum suum dicebat quem me arbitramini esse non sum ego sed ecce venit post me cuius non sum dignus calciamenta pedum solver
mikor be akará végezni jános az õ tisztét, monda: kinek gondoltok engem? nem én vagyok [az], hanem ímé én utánam jõ, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját.

et cum cognovissent gratiam quae data est mihi iacobus et cephas et iohannes qui videbantur columnae esse dextras dederunt mihi et barnabae societatis ut nos in gentes ipsi autem in circumcisione
elismervén a nékem adatott kegyelmet, jakab és kéfás, meg jános, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyujták nékem és barnabásnak, hogy mi a pogányok között, õk pedig a körülmetélés között [prédikáljunk:]

et cum introissent in cenaculum ascenderunt ubi manebant petrus et iohannes iacobus et andreas philippus et thomas bartholomeus et mattheus iacobus alphei et simon zelotes et iudas iacob
És mikor bementek, felmenének a felsõházba, a hol szállva valának: péter és jakab, jános és andrás, filep és tamás, bertalan és máté, jakab, az alfeus fia, és simon, a zelóta, és júdás, a jakab fia.